Kezelés boka törés után
Szerző: Gazdag András okt 9, BlogBokapanaszokLábpanaszok Nincsenek hozzászólások Bokatörés utáni rehabilitáció A bokaízületet három csont alkotja: a sípcsont, a szárkapocscsont és az ugrócsont.
Ha e három csontból egy vagy több eltörik, akkor bokatörésről beszélünk. A bokatörés lehet enyhe vagy súlyos, ennek függvénye, hogy hány csontot érint, hogy mekkora a törés nagysága vagy mélysége, avagy iránya, hogy a törés ízületbe hatol e vagy sem, hogy a tört részek egymáshoz képest elmozdultak e vagy sem, azaz stabilak vagy instabilak.
A lúdtalp és kezelése
Valamint, hogy a törésekkel együtt járt e valamely szalag sérülése vagy szakadása. Mikor kerül sor műtétre Műtétre általában akkor kerül sor, ha a törés instabil, azaz a tört végek egymáshoz képest elmozdulnak.
Ekkor a részeket lemezekkel, csavarokkal, vagy szegekkel rögzítik belülről, kívül pedig gipsszel stabilizálják. A bokatörés utáni regeneráció ideje a fent említett összetevők függvénye. Egy egyszerűbb törés esetében a csontregeneráció körülbelül 6 hét, míg egy összetettebb törésnél körülbelül 8 hét.
A regenerációt befolyásolja, hogy a törés kezelésénél volt e szükség műtétre, gipszre, vagy bármilyen külső rögzítésre. Amennyiben a sérült testrész hosszabb ideig rögzítés alatt állt, illetve megmozdítási tilalommal járt, ott az ízületek mozgékonyságának és az izmok erejének visszanyerése hosszabb folyamat lehet. Bokatörés utáni rehabilitáció A bokatörés esetében kezelés boka törés után rehabilitáció töréstípusonként eltérhet egymástól, azonban egy általános protokoll szerint haladva a rehabilitáció első lépcsője a fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, duzzanatcsökkentés, vérömleny felszívódásának fokozása, elősegítése, melyeket a szakemberek, gyógytornászok végeznek különféle fiziko- és fizioterápiás módszerekkel.
Ezekre a terápiákra speciális eszközök állnak a rendelkezésünkre, ilyen például az ultrahang gép, a safe lézer készülék, a lökéshullám gép, a kinesio tape, stb.
Ezen kezelésekkel egyidőben fontos elkezdeni az aktív mozgásterápiát is.
A mozgásterápiában először a nem terhelt, fekvő vagy ülő gyakorlatokat részesítjük előnyben. Ezek legfőbb célja az ízületi mobilizálás és az izomerősítés, a teljes mozgásterjedelem és izomerő mielőbbi visszanyerése. A gyakorlatok alatt fontos, hogy a páciens testsúlya ne legyen rajta az ízületen, ezért nevezzük tehermentesített gyakorlatoknak.
A gyakorlatok során nem csupán az érintett ízületet kezeljük, hanem az alatta és felette lévő ízületeket is, hogy később, a funkcionális gyakorlatoknál minden ízület és izom képes legyen megfelelően mozogni.